Könyvajánló: Szolón

Szolón büsztje. Valószínűleg a bronz és görög eredeti, római kori kőből kifaragott változata.

Szolón (ógörögül: Σόλων; Kr. e. 638 k. – Kr. e. 558 k.) ókori athéni politikus, hadvezér, költő, a hét görög bölcs egyike volt. Nevéhez fűződik az ún. szolóni alkotmány megalkotása, azaz a timokratikus államberendezkedés létrehozása. Amikor az embernek elege van a politikából, a gyűlölködésből, a széthúzásból és az emberi értetlenkedésből, ami a saját, önző érdekek hajszolása miatt fordulhat elő és a közösségi szemlélet is háttérbe szorul napjainkban, akkor örömmel veszek a kezembe, egy 800 (!!!!) forintért kapható könyvet, ami nem vicc, a CBA-ban került a kezembe. Az üzletemberek azt mondják a „Pénz az utcán hever”, vagyis mindenben meglátják a lehetőséget, üzletet, ebből kiindulva „A kultúra (is) az utcán hever”. Ezért vettem meg Kertész István könyvét, amelynek a címe „Hellén államférfiak”. Művészettörténeti tanulmányaim során mindig nagy érdeklődéssel tanultam az antik kor műemlékeiről, de sajnos az államférfiakról nem sokat, s főleg nem volt időm/lehetőségem írásaikat, ha fennmaradtak is, vagy róluk szóló történeti leírásokat olvasni eddig. Most, hogy naponta a kezembe veszem, megnyugtat, hogy az antik kor emberei ugyanolyan problémákkal küszködtek, mint a kortársaink manapság és mindig kerestek olyanokat, akik a bajukban segítették őket. Nézzük mit ír róla Szolónról, a szerző Kertész István: Szólon politikai kisugárzása a Szalamiszért folyó harc jegyében történt. A ravasz kereskedő, hogy a törvényt kijátssza, magát őrültnek tettetve egyszer csak megjelent Athén főterén, s egy saját maga írta elégia előadásába kezdett: „Hírnökként jövök én ama százszor szép Szalamiszból, nem pusztán szavakat hozva, de dalt, gyönyörűt…” A költemény nagy hatást tett a szavaló köré gyülekező polgárokra, majd a népgyűlésre is, amely újabb háború megindítását határozta el a vágyott sziget megszerzésére. Szolónt megválasztották hadvezérnek, s a szigetet nemsokára sikerült is elfoglalni. Az antik hagyomány szerint Szólon akkora tekintélyt szerzett magának polgártársai körében, amilyennel e korban más nem dicsekedhetett. Így aztán nem csoda, ha rábízták a gazdasági és politikai ellentétek miatt felbolydult Attika reformok útján történő megbékítését. Athénban a földművelő közrendű tömegek sorra veszítették el földjüket, sőt személyi szabadságukat is. Elégedetlenségüket kihasználva akarta a már említett Külón kialakítani a maga egyszemélyi uralmát. Plutarkhosz drámai színekkel ecseteli a helyzetet: „A gazdagok és szegények közti ellentét élesebb volt, mint valaha; a város helyzete a teljes bizonytalanság képét mutatta, s a zavarok megszüntetésére egyetlen mentségnek az egyeduralom látszott. Az egyszerű nép az utolsó emberig eladósodott a gazdagoknak. Földjüket nekik művelték, s mivel minden termény hatodát nekik fizették, a parasztokat hektémoroszoknak (hatodosoknak) vagy egyszerűen csak napszámosoknak nevezték. Sokan saját személyüket zálogosították el, s hitelezőik bármikor eladhatták őket rabszolgának otthon vagy az ország határain túl. Sokan kénytelenek voltak gyermeküket eladni (ezt semmiféle törvény nem tiltotta), vagy kegyetlen hitelezőik elől elmenekültek a városból. A többség, közöttük a legbátrabbak, egymást biztatták, ne essenek kétségbe, és ne engedjenek az igazságtalanságnak, hanem válasszanak valakit, akiben megbízhatnak,  s aki vezetni képes őket. Azt javasolták szabadítsák fel a tartozásaik miatt eladott rabszolgákat, osszák fel a földet és változtassák meg gyökeresen az állam alkotmányát. Athénban a legértelmesebbek belátták, hogy Szólon az egyedüli ember, aki mentes kora bűneitől, mert nincs köze a gazdagok igazságtalanságaihoz, de nem feszélyezi a szegények nyomorúsága sem; hozzá fordultak tehát, és kérték, álljon a közügyek élére, s szüntesse meg a viszályokat.” A Plutarkhosz által említett okokból Szolónt diallektésznek (politikai döntőbíró) és arkhónnak (főtisztviselő) választották meg. Ezeket a tisztségeket valószínűleg Kr. e. 594-593-ban töltötte be. Előtte meghallgatta az Athénba látogató phaisztoszi bölcs, Epimenidész tanácsait. A rituális eljárásokban igen járatos krétai férfiú civilizáltabb vallási szertartások meghonosítását segítette elő a városban, és mint Plutarkhosz megjegyzi, „a lakosságot az igazságos szóra figyelővé és egyetértésre hajlamosabbá tette”. Úgy látszik, hogy ilyen előzmények után kedvező légkörben láthatott hozzá Szolón is reformjai megvalósításához. Legfontosabb intézkedése az volt, hogy eltörölte az adósságokat, felszabadította az adósság miatt rabszolgasorba került honfitársait. Akiket külföldre adtak el, azoknak a visszavásárlását kezdeményezte. Ez az intézkedéscsomag a szeiszakhtheia (a terhek lerázása) elnevezést nyerte, mivel az elzálogosított földekről eltávolították az adósságot jelző határkövet. Még ugyanebben az évben érvénytelenítette Drakón szigorú törvényeit, annak kivételével, amely valószínűleg a vérbosszú visszaszorítása céljából halálbüntetéssel sújtotta a gyilkosságot. Az olívaolaj kivételével megtiltotta mindennemű agrártermék exportját. Egy további törvénnyel szabályozta az özvegyekről és árvákról való gondoskodást. Mindezekkel az intézkedésekkel bizonyos esélyegyenlőséget biztosított a polgároknak a létért való küzdelemben. Letompította az éles politikai ellentéteket, és a súlyok és pénzlábak módosításával egyben megkönnyítette rendelkezései végrehajtását.” 12-13. o. Eddig a részlet, ajánlom mindenkinek a könyvet, amelyben nem csak Szolónról, de Periklészről, Démoszthenészről, Agészilaoszról, Epameinóndászról, II. Philipposzról, Nagy Sándorról és Spárta királyairól szólnak. Nagyon érdekes olvasmány. Kiadó: Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., 4034 Debrecen, Huszár Gál u. 31-33. Ez 72 embernek tetszik!