A hónap művésze 6.: Torma Mária

Riport Torma Máriával a 40 év feletti nők stylist-jával

Copyright © 2011. artificium-artis.blogspot.com

A cikk semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Torma Mária idén végez a KREA Kortárs Művészeti Iskola stylist szakán. Korábbi munkássága, egyedi tervezésű ruhái és elbűvölő személyisége késztettek arra, hogy ebből az alkalomból riportot készítsek vele.

KNN. Mikor kezdtél a divat iránt érdeklődni, mi volt ennek az alapja?

TM. Már a gimnáziumban erős kulturális indíttatást kaptam, a magas színvonalú művészettörténet és irodalom órák kapcsán. Egyébként angol szakra jártam.

KNN. Varrni is tanultál?

TM. Igen, egészen kis koromtól a Nagymamámtól, aki különben varrónő volt. Nála ez a munka természetes közeg volt, a szép anyagok, amik között lehettem. Édesanyám szabadidejében szintén szépen varrt, illetve ott voltak a divatlapok is, amiket nagy élvezettel forgattam.

KNN. Milyen lapok voltak akkoriban, a hetvenes években? Nálatok is kedvelt volt a Burda?

TM. Volt egyrészt a Pramo (a Burda NDK-s megfelelője) és természetesen barátokon, rokonokon keresztül hozzájutottunk Burda-számokhoz is. Bécsből kaptunk német nyelvű újságokat is.

KNN. Ki hatott még Rád ifjabb éveidben?

TM. Édesanyám testvére, aki egy különleges személyiségű nő volt. Nem csak azért, mert a maga erejéből vitte sokra, elsőként szerzett nem is akármilyen orvosi diplomát. Széles látókörű szemlélete elbűvölt, olvasott volt és igényes. Nagy utakat szervezett Olaszországba, amikre nagyon alaposan felkészült, könyveket vett és térképeket azokhoz a kulturális emlékekhez, amelyeket meg akart nézni. Ezekre az utakra engem is mindig elvitt huszonéves koromban, bejártuk egész Toszkánát keresztül-kasul. Fantasztikus volt!

KNN. Hogyan folytattad a középiskola után?

TM. Érettségi után munkát kerestem, akkoriban még nem ébredt fel bennem a diploma utáni vágy! Egészségügyben helyezkedtem el, kémiai-klinikai laborban, mint asszisztens. Ez a munka nagy precizitást kívánt, amit ma is tudok használni.

KNN. A divattal kapcsolatos álmaidat, Nagymamádtól kapott szakmai tudásodat hasznosítottad akkoriban?

TM. Igen, varrogattam közben, second hand-ekben vásárolgattam olyan ruhákat, gyönyörű anyagokat, amelyekben valamilyen módon fantáziát láttam, hogy át tudnám alakítani és kihozni belőle valami jobbat, mint amilyen. A színeket, stílusokat mindig igyekeztem összehangolni, ha valakire nagy volt egy ruha, az alakjához igazítani. Nagyon szerettem szórakozni járni, ezért a barátnőmmel, akivel kimozdultunk esténként, gyakran közösen varrtunk szebbnél-szebb ruhákat.

KNN. Hogy zajlottak számodra a „boldog nyolcvanas évek”?

TM. A nyolcvanas években Burda szabásmintákból varrtam, nadrágokat, felsőket, divatbemutatókra jártam, onnan tájékozódtam. Elég későn mentem férjhez az akkori szokásokhoz képest, huszonnyolc évesen. A kislányomat is igyekeztem a tőlem telhető legjobban, legszebben öltöztetni, arra figyeltem, hogy rajta is minden mutatós és ízléses legyen. 

KNN. Honnan inspirálódtál még – mai szóval élve – a „trendeket” illetően?

TM. Az újdonság iránti vágy bennem mindig nagyon erős volt, ezért gyakran néztem a Fashion Tv-t, ahol minden divatbeli változásról, téli-őszi, vagy a tavaszi-nyári kollekciókról tudtam tájékozódni. Aztán eljött az a pont az életemben, a sok baráti felkérés révén, hogy segítsek tanácsot adni az öltözködésben a stílust illetően, míg eljutottam arra az elhatározásra, hogy nekem professzionális szinten kellene ezzel foglalkoznom.

KNN. Akkor jelentkeztél a KREÁ-ba?

TM. Igen, megfogott az iskola légköre, hangulata, megnyíltak előttem a lehetőségek, amit nem volt könnyű megoldani kezdetben, a mindennapi feladatokat, de most hogy a vége felé közeledem (Mária idén diplomázik), már nagyon sajnálom, hogy vége lesz!

KNN. Igen, ezzel maximálisan egyetértek, én grafikusokat tanítok ott, de hasonlóképpen gondolkodnak az iskoláról. Ők is gyakran visszavágynak oda, még azután is, amikor már lediplomáztak. Mik a további terveid? Te melyik korosztály stílustanácsadója szeretnél lenni?

TM. A számomra kitűzött feladat a 40 körüli, vagy afeletti korosztály, mert ezen kell többet dolgozni. Amikor valaki szép és fiatal, az természetes, de az ápoltságról és a személyes vonzerőről negyven éves kor felett sem kell lemondani és én ebben szeretnék segíteni. Mindig is szerettem, az „Átváltoztatjuk” rovatokat magazinokban, ahol lehetett látni, hogy a különböző alkatú és megjelenésű nőkből milyen előnyös és mutatósan vonzó dolgokat lehet kihozni sminkkel, szép ruhával, jó frizurával!

Pár nappal később, a KREA Kortárs Művészeti Iskola zárt körű, munkákat bemutató év végi fogadásán találkoztunk a Gozsdu-udvarban, 2010. június 10.-én. A kiállítás, azóta a nagyközönség számára is látogatható.

KNN. Örülök, hogy újra találkoztunk. Tetszett a party?

TM. Igen, és a grafikus hallgatóid elképesztőek voltak, a leg-leg-legszínvonalasabb munkáik voltak az egész kiállításon.

KNN. Köszönöm az ő nevükben is, majd átadom nekik, meg a többi tanárnak! Arra lennék kíváncsi – és ott hagytuk abba a múltkor, hogy elhatároztad, hogy ezzel akarsz professzionálisan foglalkozni. Hogy jött a gondolat és pont a KREA, mert felvételizhettél volna a MOME-ra is például?

TM. A gondolatom onnan jött, hogy gyakran elnéztem a korosztályom tagjait amint ruhát vásároltak, mondjuk a C&A-ban és észrevettem, hogy a legtöbbször számukra előnytelen ruhadarabokat választanak, mert el szeretnének bújni vagy takargatni akarják magukat. Gyakran sötétebb színek után nyúltak, nem mertek kecsesebb vagy élénkebb ruhákat felvenni, ami talán sokkal jobban állt volna nekik! Sokszor előfordult, hogy nem álltam meg szó nélkül és kedvesen szóltam nekik, hogy a másik darab jobb volt, amit visszatettek. Innen is jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ebben továbbképezném magam és elsajátíthatnék még sokkal több ismeretet? A MOME-n nem képeznek stylist-okat és a rajztudásom sem professzionális, bár bevallom, ez megfordult a fejemben és sokszor álmodtam azt, hogy még sokkal fiatalabb vagyok és a MOME-ra járok.

KNN. Úgy érzed, hogy az emberek fogékonyak a tanácsaidra? Pontosabban, ha felajánlanának egy ilyen állást, gondolkodás nélkül elfogadnád vagy átéreznéd ennek a felelősségét? Mert ahhoz, hogy siker legyen belőle, ahhoz meg kell bízniuk Benned!

TM. Igen, úgy érzem, hogy megbíznak bennem az emberek, a nők... Nem egy konkrét munkaadó, hanem a Nők úgy általában, és lehet, hogy ez egy kicsit furcsán hangzik, de nagyon szeretem az embereket, nyitott vagyok feléjük. Soha életemben nem ítéltem el senkit és megpróbáltam inkább megérteni, hogy ki mit miért csinál, mi motiválja, mint kritizálni. Persze az embernek van egy belső iránytűje, de én azt hiszem, az nagyon nagy dolog, ha valaki le tudja győzni a saját ellenszenvét és képes pozitívan gondolkodni. Nem állítom, hogy mindig képes vagyok és örökké képes leszek ilyesmire, de mindenképpen törekszem megértőnek lenni és segíteni! Én úgy hívom ezt, hogy empátia, csupa nagybetűvel. Láttam mostanában egy csodás filmet, a címe A jövő kezdete (ajánlom, hogy nézd meg fönt van a youtube-on!) Elgondolkodtató, csodás film! Gondolj bele, ha csak egyetlen nőnek segítesz abban, hogy sokkal jobban érezze magát a bőrében, akkor már egy egész világot is megmentettél! Bár ez is nagyképűen hangozhat, de úgy érzem, hogy sok igazság van benne. Sokszor előfordult velem, hogy ültem a buszon vagy metrón és a mellettem ülő egyszercsak elkezdett hozzám beszélni, mintha régóta ismerne, és mire leszállunk, már egy jót beszélgettünk...Vagy az is megtörtént velem többször, hogy az utcán engem kérdeztek meg, hogy merre van ez vagy az az utca és ennek is nagyon örültem. A családom nem mindig méltányolja ezt, ha velük vagyok, nekik már "sok” is vagyok. A lányom szokta mondogatni, hogy „Anyu egy diszpécser…” (Nevetés…)

KNN. Egyszer beszélgettem egy lánnyal a villamoson, aki kicsit talán bolond volt és talán más nem is állt volna szóba vele, de úgy éreztem, hogy valamiért csodált, vagy nem is tudom mit látott bennem, talán megbízott bennem, mert teljesen intim dolgokat mesélt el magáról és olyan kérdéseket tett fel, mintha ezer éve ismerne. Ezzel Te is így vagy? 

 És vannak konkrét elképzeléseid, a jövőbeni munkáddal kapcsolatban?

TM. Igen én is szeretem, az általad említett élményeket. Nos, szeretnék egy netes oldalt létrehozni és ha lesz egy kis pénzem, egy amolyan showroom félét, ahol van sok ruha, meg kiegészítők. Minden kapható lesz és sminkes és fodrász is dolgozik majd ott. A közönségemet úgy negyven feletti nőkből szeretném kialakítani!

KNN. Szóval komplett tanácsadással foglalkoznál?

TM. Titkos vágyam, hogy egy-két évet szívesen tanulnék divattervezést is. Nekem nagyon sokat segített a stylist-tanulmányaimban és saját fejlődésemben, és itt elsősorban Dévényi Dalmának szeretnék köszönetet mondani, hogy olyan dolgokat hozott ki belőlem, amelyekről nem is tudtam, hogy bennem lakoznak. És persze csakis a KREA-ba járnék, mert nagyon kedvelem a légkörét! Igen, hogy a kérdésedre válaszoljak, komplett tanácsadással szeretnék foglalkozni, de persze rugalmas és nyitott vagyok bármire.

KNN. Igen, a jó tanár kihozza a diákjából az olyan, benne szunnyadó titkos képességeket, amelyek révén később sikeressé válhat. Nekem milyen tanácsot adnál?

TM. Neked nem kell tanácsot adni, fölösleges! (Nevetés….)

KNN. Ezt örömmel hallom. Mégis jó érzés, ha manapság valaki elmondhatja, hogy van egy stylist-ja. Szerintem ezt még szokni kell az embereknek, de vissza kell térni a „régi jó időkhöz” is, amikor még az ízlés, a szép öltözködés, az elegáns megjelenés valahogy az emberi kultúra része volt. Te nem így látod?

TM. De, én is pontosan így látom. Egy fiatalember mondta: gondolatok és intellektus nélkül stílus sem létezhet. Ez persze nagyjából igaz is! A rohanó világ azonban, amiben most élünk valahogy nem kedvez a mély gondolatoknak.... Nem tudom, miért van ez így. Kevesebb ideje van az embereknek? Pedig a stílus sem nem kor, sem nem is súly kérdése, de valóban érzem, hogy csak olyan emberek kereshetnek meg majd engem, akik belátják, hogy változtatniuk kellene és érdemes lenne ezt kipróbálni. Ennek pedig tényleg párosulnia kell némi intellektussal...Itt akár el is keseredhetnék és fel is adhatnám, azért ez egy nagyon nehéz kérdés...

KNN. Az élet nehéz döntések sorozatából áll, az igaz, de a legtöbb művész, akit ismerek – legyen az festő, grafikus, építész, vagy valamilyen előadóművész – ez a problematika foglalkoztatja. És én hiszek a művészet, ha nem is jobbító, de esztétikai formáló szerepében: az ízléses környezet és a szép megjelenés is ennek része, nem igaz?

TM. Egyetértek! Én is nagyon hiszek a művészetekben és rajongok szinte minden műfajáért, ha szabad ilyen egyszerűen fogalmaznom... Lehet, hogy ez kimarad az emberek nagy részének az életéből a folytonos rohanás, egzisztenciateremtés miatt és így nem fejlődik ki a stílusérzékük...

KNN. Szerintem a jó ízlés, a stílus belülről fakad, egy fajta természetes intelligencia teremti meg, amit tanulni is lehet ugyan, de szerintem ezzel születik az ember. Mert hogyan lesznek a "semmiből" stílusteremtő emberek és mások a nagy jólétben élve is stílustalanok és unalmasak? Nem lehet mindent a rohanásra fogni. Én ebben látom a Te szerepedet, hogy a munkád elsősorban a felvilágosításról (is) szól!

Kocsis Nagy Noémi

Ez 113 embernek tetszik!