Mallorcai útibeszámoló 2.
 |
| Ez a hegy jött szembe mindennap amikor lementünk vásárolni. Hát nem csodálatos? |
Mindez egyre ment Púran Dásznak, vagyis inkább Púran Baghatnak, hiszen már így nevezte magát. Föld, nép, ennivaló, minden egyre ment a számára. Ám tudtán kívül a lába szüntelenül északkelet felé vitte őt, délről Róthak felé, Róthakból Karnálba, Karnálból Szamáná romjaihoz, majd föl végig a Ghághrá folyó kiszáradt medre mentén, amely csak akkor telik meg vízzel, ha eső esik a hegyekben, mígnem egy napon a hatalmas Himalája vonalait pillantotta meg maga előtt a távolban.
Ekkor Púran Bhagat elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy az anyja rádzspút bráhmán születésű asszony volt Kullú vidékéről: hegyi asszony, aki mindig honvágyat érzett a havas szirtek után. Márpedig egyetlen csepp hegyi vér is elég az erekben ahhoz, hogy visszahúzza az embert oda, ahova tartozik.
- Amott – szólt magában Púran Baghat, a Siválik-hegylánc alacsonyabb lejtőin haladván fölfelé, ahol a kaktuszok hétágú gyertyatartóként ágaskodnak a magasba-, amott fogok letelepedni, s tudásra szert tenni. –És ahogy a Simlába vezető úton ballagott, a Himalája hűvös szellői fütyörésztek a fülébe.
Rudyard Kipling: Indiai történetek. Válogatott elbeszélések. 330-331, fordította Sári Júlia, Kelet Kiadó, 2009.
 |
| Kaktuszok minden mennyiségben. |
Mint mondtam az életünk állandó hegymászás, de a kezdeti nehézségek után örömünket leljük benne. Az idő csodálatos, napközben ragyogó napsütés, meleg, mindaz, amire vágytam. Az éjszakák kellemesen hűvösek, jól alszunk. Az öbölbe lustán úsznak be és ki mindennap a hajók. Reggeli vásárlásainkat elintézve, spanyol nyelvtanulásnak és főzésnek szenteljük magunkat a gyermekkel. Végül is a gyerek nyelvkönyvet vettem meg, ami ugyanazokat a kifejezéseket, igeragozásokat tartalmazza, mint a felnőtt változat, csak cd nélkül, rendkívül jópofa rajzokkal és feleannyiba került. Ráadásul kemény borítós, ami a kedvenc kiskori könyveimet juttatja eszembe, mert ezek sokkal jobban bírják a gyűrődést, mint puha fedeles társaik.
A délutáni strandolás a parton külön felkészülést kíván, mert a szállástól jó két kilométert kell mindennap megtennünk. Sok strandtörülköző, váltófürdőruhák, naptejek, szendvics, mert a gyermek örökké éhes, behűtött ásványvíz, napszemüveg, kalap (ez utóbbi aztán mind gyakrabban marad el, mert betartjuk a meditterrán országok szokásait, és csak akkor megyünk ki, amikor már nem süt erősen a nap és nem is éget).
Nyaraláskor sem tudom figyelmen kívül hagyni otthoni igényeimet, azt, ami valósággal belerondít az idillbe, a tömegturizmus okozta szemét. Vannak ugyan itt szelektív hulladékgyűjtők, ahova mi is lehordjuk az ásványvizes palackjainkat, de alapvetően a parti sétány mentén nagyon sok turista, mintegy véletlen hullajtja el, vagy hagyja ott a szemetét. Szerintem a saját országukban nem merik ezt megtenni, mert egyből büntetik őket és a hazájukban még a fű is élére van állítva, főleg a németeknél, de a franciáknál és az angoloknál is.
Miért gondolják azt, hogy ez máshol nem számít? A szemét mindenhol szemét. Bizonyára úgy hiszik ők fizetnek a szolgáltatásért és nekik ez jár. Pedig szemetesek vannak bőven, de egyszerűbb a tengerparti támfalon otthagyni a sörös dobozt, a repülőn idehozott kutyát az utcára ….ni, vagy a kólás flakont az egyébként gyönyörű pálmasor tövébe dobni. Esténként nagyon elegánsan felöltözve, beillatosítva, szép frizurákkal vonulnak vacsorázni az éttermekbe. Reggelre meg odakerül minden. Azért áprilisban nem volt ennyi szemét. Amikor lemegyek a partra, azzal kezdem a strandolásunkat, hogy magam körül a homokból összeszedem a flakonokat, meg a műanyag zacskókat és kidobom a kukába.
Egyszerűen nem tudok úgy heverészni és a tengerben gyönyörködni, hogy ezt kell néznem. A múltkor vihar után rengeteg szemetet sodort ki a víz, aminek jó részét a hajókról dobálták ki. Szedegettem egy ideig. Biztos hülyének néztek, de nem foglalkoztam vele.
 |
| Álomyachti... |
A sirályok és a kacsák etetése is tilos lenne. Mint Madártani Egyesület Tag otthon olvastam a szaklapban, hogy a madarak táplálása késő ősztől kora tavaszig megengedett, amikor nehezebben találnak élelmet. A nyári etetéssel viszont, hozzászoktatjuk őket ahhoz, hogy ne maguk keressenek táplálékot, például halat vagy vízi növényeket, hanem kenyeret kolduljanak a látogatóktól, amitől felpuffadnak és telepiszkítják a vizet. Balatonon is láttam ezt, meg itt is. Az ember a legnagyobb állat szerintem, mert miközben azt hiszi, jót cselekszik, folyton marhaságokat művel. Ezért, amikor a gyermek a szendvicsét eszi, a sirályok odajönnek, mint a galambok, kenyeret kunyerálni. Mi meg szőrös szívűek vagyunk és nem adunk nekik. Fogjanak inkább halat. :-)
Most, hogy jól kidohogtam magam, mivel az éjszakai életről nem tudok beszámolni, mert nem vonz különösebben, sokkal izgalmasabb, hogy itt a napok nagyon megnyúlnak, ráadásul későn megy le a mi kedves, drága égitestünk, az arany sugaraival, úgy tíz körül. A spanyolok többsége esténként a házak teraszain üldögél, vacsorázgat, énekel és nevetgél, hangoskodik, zongorázik, skypol, a gyerekek bőgnek, fogócskáznak, kacagnak, ezért ez az életstílus tökéletesen megfelel az én természetemnek, mert ennél jobbat elképzelni sem tudok. Imádom ugyanakkor, hogy a közlekedésben betartják a KRESZ-t és az autósok lefékeznek a gyalogosátkelőnél és nem anyázva, ökölrázás közben tolják le az útról az embert és senki sem dudál dühösen senkinek. Valahogy az indulatokat más irányba élik ki, s ez nagyon nagy pozitívum.
Most, hogy jól kidohogtam magam, mivel az éjszakai életről nem tudok beszámolni, mert nem vonz különösebben, sokkal izgalmasabb, hogy itt a napok nagyon megnyúlnak, ráadásul későn megy le a mi kedves, drága égitestünk, az arany sugaraival, úgy tíz körül. A spanyolok többsége esténként a házak teraszain üldögél, vacsorázgat, énekel és nevetgél, hangoskodik, zongorázik, skypol, a gyerekek bőgnek, fogócskáznak, kacagnak, ezért ez az életstílus tökéletesen megfelel az én természetemnek, mert ennél jobbat elképzelni sem tudok. Imádom ugyanakkor, hogy a közlekedésben betartják a KRESZ-t és az autósok lefékeznek a gyalogosátkelőnél és nem anyázva, ökölrázás közben tolják le az útról az embert és senki sem dudál dühösen senkinek. Valahogy az indulatokat más irányba élik ki, s ez nagyon nagy pozitívum.
 |
| Friss halfogás reggelente az árusnál. |
A halassal való találkozás, régi nagy álmom. Már leírtam korábban valahol, hogy sokszor álmodom gyermekkorom kedvenc bukaresti halasáról, a Delta Dunarii nevezetűről, ami egy óriási hal szaküzlet volt a román fővárosban, elképesztően változatos tengeri halakkal. Ez csak egy picike Port de solleri, de amikor bemegyek, akkor megérint a friss árú illata, ami ellenállhatatlan vonzerővel bír rám nézve. Képtelen vagyok felsorolni a tengeri halfajtákat, amik itt sorakoznak, kicsik és nagyok, ezüst szürkék, kékesek és vörösek, rákok, polipok és kalamárik. És meglepően olcsók. Négy euróért 1,5 kiló halat vettem! Jeee. Minden adott egy jó kis halas ebédhez, vagy vacsorához.
Barátainkkal való vacsorához készülődve alaposan bevásároltunk. Solleri gambast, azaz rákot vettünk, tintahal karikákat, frissen fogott apró halakat, zöld és lóbab keveréket, brokkolit, salátát és fetát, nagy mennyiségű citromot.
Este hétkor beindult a nagyüzem, példaképem Keith Floyd, a zseniális brit szakács (1943. december 28.- 2009. szeptember 14.), aki bárhol képes volt főzni, a jeges partok mentén felállított alkalmi konyhájában tévé stáb előtt ugyanúgy, mint India perzselő ege alatt, de a meditterrán országokban is. Nekem is ez az álmom, hogy mindig mindenhol, minden országban, minden alapanyagból főzzek. Amióta felértem az asztalt tüsténkedem a konyhában, tizenkét évesen főztem az első komplett ebédemet, miután jó pár lábost tönkretettem otthon Anyám legnagyobb örömére. Kísérletezéseim közben, folyton tanultam valakitől, vagy a Nagymamáimtól, akiknek mindig kellett segíteni, mert régen egy lány nem lógathatta csak úgy a lábát. Tanultam Anyámtól, Anyósomtól, éttermi séfektől, akik beengedtek a konyháikba, tévés szakácsoktól, akiket kedvelek, vagy olvasok egy jó receptet, vagy csak eszem valahol valamit, ami ízlik és emlékekből próbálom leutánozni, vagy egyszerűen kitalálok valami újat, ami még nem volt. Mindez nem kivagyiságból, csak a kívánság okán, hogy szeretem a jó ízeket.
A halakat kipucoltuk és beleztük, hogy ne legyenek keserűek és megkapirgáltuk kissé, ezüstös pikkelyeiket. Citromlével locsoltam, Judit sózta, borsozta őket, lisztben forgattuk meg, hogy sütés közben ropogósak legyenek. A citromos tepsibe, amiben egy ideig áztak, bekerültek a fetával töltött tintahal karikák, mely specialitást még a görögországi, szyroszi élményeimből merítettem, úgy jó hét évvel az esemény után. Ugyan panírozatlan tintahal karikák voltak, de állítom így jobbak. A kockára vágott feta darabokat, a karikák védelme alá raktam, sózni nem kell, mert a sajt elég sós, viszont nem kell róla sajnálni az oregánót és a citromlé mellé, amibe jutott a frissen őrölt borsból, amivel a halat megszórtuk. Vizet és olajat kell önteni hozzá, hogy majdan az alufólia alatt megpárolódjon. Pillanatok alatt lehet összeállítani és mehet a sütőbe a legnagyobb fokozatra. Amíg az készül, forró olajban sülnek a halak, mindenki ki-be rohangál a konyhába, mint a filmekben, Judit melegíti a köreteket, amiket készített a párolt brokkolit, a zöld és lóbabot, ami puha, mint a vaj. Apor a kezem alá ad mindent, Levi kóstolgat, a Gyermek sült krumpliért könyörög, Gergő fokhagymás olívában rákot süt, de én ordítok, hogy a fokhagymát csak a végén bele, mert szénné ég az összes és keserű lesz, ezt még Stahl Juditnál láttam és tökéletesen igaza is van! Ráadásul olasz barátaim is úgy tanították, hogy a hagyományos olasz szószoknál is azért a végére kerüljön bele a fokhagyma, meg a zöld fűszer, mert akkor jönnek ki azok az aromák, amik a főzés-sütés közben különben kimennének belőle.
Közben balzsamecetből, dijoni és hagyományos mustárból saláta öntetet készítek, egy kiskanálnyi cukorral, sóval, borssal, egy tojás sárgájával, olajjal és natúr joghurttal a végén. Észveszejtően finom lett. Ezalatt megpuhultak a tintahalkarikák a fólia alatti gőzben, így hát levettem róla és pirosra pirítottam a sütőben. Megittam közben egy pohár jóféle rozét, kicsit savasabb, mint amit megszoktam, de úgy éreztem ehhez az ízvilághoz ez kell és különben is a jó öreg Keith Floyd is, mindig egy pohár finom bort kortyolgatott közben. Én nem mindig szoktam, de ezt az este megkívánta. Az izgalom már a tetőfokára hágott, az egész társaság éhes volt, mialatt eszembe jutott, hogy tizenhat évesen a nyári táborban, lévén a születésnapom, huszonöt embernek sütöttem rántott csirkét, majonézes salátákkal és egyebekkel. Ez a hat személyes vacsora, könnyed ujjgyakorlat volt főleg így, hogy összedolgoztunk.
Rohanunk ki a tálakkal, szédítően jól néz ki minden, ropogós olívás bagettek vannak az ételekhez, minden gyors iramban fogy, a fokhagymás rák egyszerűen isteni, a hal mesés. A tintahal karikák fetával úgy tűntek el, hogy a tepsi utolsó szaftcseppjeit is négyzetcentiméterre felosztva törölgettük ki, miközben népdalokat énekeltünk. Állítom, ha a magyarok többet énekelnének, ahogyan régen is tették boldogabbak lennének!
 |
| Solleri gambas, fetával töltött tintahalkarikák (saját receptek alapján), dijoni mustáros-balzsamecetes öntetes vegyes saláta, friss bagett. |
A köretek is kitűnőek, a balzsamecetes öntetes salátával, körülbelül négyszer töltöttük meg a tányérjainkat és mutatóba sem maradt egy csepp sem. Közben a borok is jól fogytak, másodjára fehér bort ittunk a rosé után, majd helyi vanília fagyival zártuk a lakomát. Az egész vacsora olyan könnyed, olyan jól emészthető volt, hogy nekem, akinek igazán kényes a gyomrom, abszolút nem nyomta meg, pedig volt, hogy rosszul lettem már halvacsorától, mert túl olajos volt a hal, amit kisütöttek.
Folyt. köv.
Ez 126 embernek tetszik.
Ez 126 embernek tetszik.
 |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése