Betűzze kérem!

Kilencedik könyvemet A kínai rejtélyt itt találjátok. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.

Betűzze kérem!

Szeretem az okos embereket, Isten a tanúm rá, nagyon szerettem. Mindig is nagyon szerettem. 

Ahogy haladok előre a korban s, ahogy Dante mondaná az Isteni színjátékban, Babits Mihály csodálatos fordításában, most már olykor kételkedem.
Kételkedem, hogy az-e az okos, aki annak mutatja magát, vagy vírusszerűen terjed az emberi butaság, vagy bízhatok abban, hogy megcsillan az értelem a fejekben?
Egy-két közösségi médiás poszt mostanában rávilágít arra, hogy lehet a világ összes okossága és értelme, de bizonyos dolgok mit sem változnak.
"Az emberélet útjának felén, egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrű, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan."
Igazán kitűnő magyar, történelem és művészettörténet tanáraim voltak a középiskolában és még kitűnőbbek az egyetemen.
Akik belémverték a művészet, az irodalom és történelem szeretetét, az olvasás és az állandó tájékozódás vágyát és, hogy igenis nem vagyok köteles mindent elfogadni úgy, ahogy van. De nem kellett azt verni különösebben.
Természetes hajlamom volt rá, hogy imádjam ezeket a tantárgyakat, de még a nyelveket is és még inkább az, hogy minden, de minden, ami a kezembe akad elolvassam, még többet is, mint amit kell.
Nem szeretem a dicsekvést, de vannak az alap dolgok, amelyek az ember kultúrájának a részét kell képezzék.
Lehet nélkülük élni, de nem érdemes.
Ilyenek, a Szamotrakhéi Niké, a Milói Vénusz, a római Colosseum, az Isteni színjáték, a Halotti beszéd, a magyar Szent korona felépítése, a paprikás csirke receptje, az egyiptomi Piramisok, Kodály, Bartók, Rózsa Miklós művei. A zenehallgatás szeretete, akár a Metallicáé is, vagy, hogy mikor volt a tatárjárás, a magyar költők és írók művei, akiknek a kötetein olyan szeretettel simítok végig, vagy lapozok bele.
Nem tartozik ezek közé az a tény, hogyha az ember könyvesboltban dolgozik ne olvasson, ne művelődjön, ne legyen naprakész a könyveket, a közéletet, az irodalmat illetően. S noha nagyon szórakoztató, leragadjon a Harry Potternél, mint egyfajta alfa és omegánál. Hogy ezentúl semmi, de semmi szépirodalmi kötetet ne vegyen a kezébe, mondjuk Szabó Magdát, vagy Balzacot, vagy Szerb Antalt, vagy a kortársak közül mondjuk Houllebecquet, vagy Grecsót.
De mégis.
Megszoktuk, hogy a vevők többsége csak kérdez és kérdez és mi mindent kell tudjunk, mintha a fejünk káptalan lenne, de nem Füred. Élő számítógépként, a hasunkra, vagy a fejünkre csapva kéne tudjuk a választ.
A kedvencünk az, amikor sem a szerzőt, sem a címet nem tudják, de ebből ki kéne találjuk a könyvet. Múltkor abból jöttem rá a megoldásra, a vevő, Nádasdy Fortepan könyvét kereste.
Teljesen más a könyv címe, de ha nem vettem volna a kezembe és nem én magam pakoltam volna el, akkor biztos nem jutott volna eszembe. Főleg, hogy benne vagyok egy olyan csoportban, ahol régi Fortepan képeket mutatnak be. Töredék információkból kell összerakjam a mindennapi rejtvényeket, amiket nekem feladnak.
Olykor meg olyannak érzem magam, mint Doc Martin, akit jogosan idegesítenek az emberi butaságok a képzelt betegségekkel kapcsolatban és noha gyakran mérges, a lényegre térve mindig segít mindenkin.
Ennél az okoskodók sokkal bosszantóbbak.
A boltba lépve, azt mondta, hogy Szent Ágoston Vallomásait keresi, mert van nálunk a boltban.
Mindig meglepődöm, ha a vevő jobban tudja ezt nálam, aki a boltot rendezi, sőt berendezi, de úgy vagyok vele, hogy biztos a szabadnapomon rakta oda a kolléga, amikor én nem dolgoztam.
Mutatom, hogy a vallási könyveknél, de szemmel láthatóan nem tudja, hogy merre van a bal meg a jobb, erre odafutok, hogy megmutassam, de nincs.
Olyan határozottsággal állítja, hogy látta, hogy van nekünk, hogy megnézem a számítógépben, de semmi ilyesmit nem találok.
A számítógépet is kritizálja, hogy rossz a rendszer.
Javasolja, hogy nézzem meg, mint Szent Ágostont, de a szentet hagyjam ki belőle, mert "azt szeretik mellőle elhagyni". Nézem: nincs.
Vallomások címmel, csak Rákóczi Ferenc írásai vannak.
Azt mondja nézzem meg a webáruházban, de ott sincs. Látszik, hogy nem hisz nekem.
A tudósfélének az az örökké kételkedő típusa, aki nem hisz senkinek, de mindenki felett áll szellemiekben. Legalábbis ő úgy gondolja.
Az emberi bűnök közül az egyik legveszélyesebb a hiúság.
Miután semmilyen keresési módszer nem válik be, azt mondja nézzem úgy, mint Augustinus, latinos nevén.
Mikor ez sem működik, így szól:
- A, mint Aladár, u, mint Ubul, g, mint Géza, u, mint uborka, s, mint sas, t, mint Tibor, i, mint idióta, n, mint nokedli, u, mint undok, s, mint sutyi.
Ekkor gondoltam másodszor tíz percen belül Doc Martinra, amikor betelik nála pohár, amikor rárivall a pácienseire, de én türtőztettem magam és némi éllel a hangomban ezt mondtam:
- Köszönöm, le tudom írni, hogy A-U- G- U-S- T- I- N- U- S, tanultam latint.
Sőt olvastam is a Vallomásokat, de ezt is csak magamban morgom.
Ekkor jól bevált budai polgár stílusra vált:
- Milyen szerencse, ma már ez nagyon ritka.
Hát örülök, hogy tinédzsernek néz, néha még én is meglepődöm olykor ezen - gondolom magamban.
- Akkor megnézem egy vallási boltban.
- Viszontlátásra.
Ha kíváncsi vagy egyéb emberi történeteimre, olvasd a könyvem.
#ágoston #várositörténeteim #gerdagreen #akínairejtély
https://publioboox.com/termek/a-kinai-rejtely/