Betűtörténet 27: Jan Tchichold a szabályteremtő és újító

Copyrigh© 2015.artificium-artis.blogspot.com 

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Jan Tschichold: Bauhaus geometric Konstruktivismus.

Jan Tschichold Németországban Lipcsében született 1902. Április 9-én és Svájcban, Locarnóban halt meg 1974. augusztus 11-én. Tipográfus, könyvtervező, tanár és író. Lipcsében nevelkedett egy foglalkoztatott címfestő fiaként. Kisgyerek korától érdeklődött a rajzolás iránt, kamaszként a lipcsei Grafikai és Könyvkereskedelmi Akadémia tanulója volt, majd Drezdában tanult az Iparművészeti Iskolában, kalligráfiát, tipográfiát és metszést.

Jan Tscichold 1963-ban, fotózta Erling Mandelmann.

1926 és 1929 között egy egységes abc-t tervezett, hogy rendbe tegye a nehezen kiejthető, nem fonetikus betűket a német nyelvben. Új karaktereket tervezett például a ch és az sch-hoz, ami gyakran előfordul a német szavakban. Tanácsai közt szerepelt, hogy cseréljék ki a német nyelvben az eu-t oi-re, a w-t sima v-re, a z-t ts-re. Mindezt sans-serif ábécéjében tárta a közönség elé, amelyek nem tartalmaztak kapitálisokat.

Jan Tscichold 1923-as kiállítási plakátja, a Bauhaus weimari korszakában rendezett kiállításához.

1927-ben jelent meg könyve, a Die Neue Typographie, ami a Bauhaus szellemiségének jegyében fogalmazta meg az új tipográfiai tervezést, vagyis az építészetből és formatervezésből már ismert asszimetriát és amelyben sürgette a groteszk fontok használatát. Elhagyta a korábbi szabályokat és szembehelyezkedett a német szecesszió Jugend-periódusának (Jugend: a német szecesszió lapja) túlburjánzó ornamentalizmusával. A könyve nagy vihart kavart szakmai körökben.

Jan Tscichold: Die neue typographie, 1927. május 11-én szerdán, nyolc órakor, a Graphischen Berufsschule aulájában, ingyenes belépés. Minden bizonnyal Tscichold Új tipográfiájának (könyvének) bemutatása zajlott és az erről tartott előadás, társalgás, beszélgetés. A plakát szellemisége tökéletesen tükrözi a tipográfiáról vallott elveit, pontos tervezés, kiegyensúlyozott kompozíció, letisztult linearitás. 

Később Münchenben képzett nyomdászokat, 1933-ban a náci eszmék felbukkanásával nem taníthatott tovább, ezért emigránsként Baselbe (Svájc) ment és ott telepedett le. A harmincas évekre, sok ihletet nyert a könyvtervezéssel kapcsolatos, korábbi tanulmányokból. 

Jan Tscichold plakátja a kor jelentős avantgárd plakátművészei kiállításához, amelyen ő is kiállított. (Hans Arp, Bayer, Cassandre (a francia palkáttervező) Lisitzky, Moholy-Nagy a Bauhaus tanára, Schlemmer a Bauhaus kísérleti színház kitalálója és tanára, Burrchartz... műveihez). A dátum jelentős: 1930. január 24- február 10-ig. Helyszín: Graphisches Kabinett München.

Már a negyvenes években úgy gondolta, hogyha egy tipográfus pontos kompozíciós szabályokkal, vagy a hagyományokat szem előtt tartva dolgozik, az nem visszalépés az időben, de ha a szöveg kuszán van szedve, az nem nyújt túl szép látványt.  

Jan Tscichold: Egy húszas évekbeli filmhez készült plakátja. Bemutató a Phoebus Palast-ban.

Kiadványait a múlt legnagyobb tipográfusainak munkájára alapozva, a Bauhaus letisztult linearitását felülvizsgálva, a következő eredményekre jutott: a tipográfiának mindig a technikai és esztétikai követelményeknek kell megfelelni, a könyvoldalakat olvashatóan és szedésre alkalmasan kell megtervezni és a látvány szempontjából a középre zárás a legideálisabb. Annak az elvnek volt a megtestesítője, hogy a könyvnek kell az ember anatómiájához alkalmazkodni és nem fordítva, ezért kényelmes kézbe vehető kiadványokat képzelt el, a korábbi csak asztallapra fektethető és úgy olvasható könyvmonstrumokkal szemben. 

Jan Tscichold műve: Az új tipográfia, angol nyelvű kiadása.

1947-ben Angliában, a londoni székhelyű Penguin Kiadó megbízta őt a  a tipográfiája áttervezésével. Jan Tschichold a kiadónál Penguins, paperback - Olcsó könyvtár sorozat borítóinak tervezője lett, s nevéhez több, mint ötszáz borító áttervezése fűződik. Alan Lane, a fiatal és lelkes szerkesztő hívta őt Londonba azért, hogy a tipográfiai zűrzavarban rendet teremtsen, ami korábban a kiadónál uralkodott. Ez az Alan Lane, ugyanaz a szerkesztő volt, aki Agatha Christie történeteiben fantáziát látott sok más kiadóval ellentétben, akik elutasították az író kéziratait. Tscichold tehát Londonba utazott, ahol a Penguin kiadó fő tervezőjévé vált.

Jan Tschichold: A nadrág, filmplakát a Phoebus Palast-ban.

A Penguin-nál a tömeg kiadványokat kellett, nagyon szigorú elvek szerint rendbe tennie, mert azt a célt tűzték ki, hogy az általuk kiadott művek nem lehetnek drágábbak egy pakk cigaretta áránál és kényelmesen el kell férniük egy zsebben. Abból indult ki, hogy az angol nyomdászok nem dolgoztak korábban előre meghatározott szabályok szerint,  a szerkesztők is teljesen a saját fejük szerint dolgoztak, ezért szigorú elveket fektetett le:

-     a funkciónak szigorúan alárendelt klasszikus tipográfiát tűzött ki,

-      a betűtípusokat harmonizálta,

-      széles margókat alkalmazott,

-      erős kontrasztokat,

-      egyszerű és egységes modulrendszert,

-     hosszú szövegekhez csakis antikvákat engedélyezett: a jó tipográfia és az olvasható betű körültekintő tervezés eredménye. A klasszikus betűtípusok, mint a Garamond, a Janson, a Baskerville vagy a Bell kétségkívül mind ilyenek-mondta. 

Jan Tscichold: A Penguin sorozat borítói.

A cégnél eltöltött két éve alatt Tschichold minden munkatársától megkövetelte az egységes és újonnan kialakított tördelési szabályok elsajátítását. Ezeket az eredetileg négyoldalas füzetformátumban kinyomtatott Penguin Composition Rules (1947) tartalmazta. A brosúra tömör és precíz tipográfiai előírások gyűjteménye volt, köztük Tschichold híres és nagyhatású parancsolata: „A nagybetűket egalizálni kell!”. A logót, (értsd Penguin) amely az eltelt tizenkét év alatt jó néhány változáson átesett, Tschichold most Edward Young 1939-es verziója alapján rajzolta újra azzal a céllal, hogy végleges modellt hozzon létre. Alkotása egészen 2003-ig kitartott. 1. 

Jan Tscichold vázlatai az új Penguin-logóhoz.

Munkásságának valódi érdeme az egységes arculat kialakítása és lényege az olcsó (a szó pozitív értelmében), vagyis a mindenki számára könnyen hozzáférhető és megvehető kulturális termék. Ehhez hasonló kísérletek voltak a magyar könyvkiadásban a puhafedeles Olcsó Könyvtár sorozattal, amit Magyarországon a Szépirodalmi Kiadó jelentetett meg 1954-től 1989-ig. 1979-ig három-négy forintba kerültek, valószínűleg a nyugati minták hatására és a legjobb írók műveit lehetett olvasni ezekben a kis könyvecskékben.

Jan Tscichold Penguin könyvekhez készült borítóterve.

Jan Tscichold érdemei közé sorolhatjuk azt is, hogy a Penguinnál korábban használatos Times New Roman betűk helyett, a könyvek nagy részében Monotype antikvákat kezdtek el használni, mint a Baskerville, a Bembo, a Garamond, a Fournier és a Caslon. Mindez nagyobb változatosságot és erőteljesebb irodalmi hatást biztosított. 2.

A Shakespeare-sorozat Tchichold által áttervezett borítója.

1947 és 1948 között tervezte meg a The Penguin Classic-sot, ami az ókor nagyjainak írásait, például Homérosz Odüsszeáját is jelentette. Tscichold amikor átalakította a sorozat megjelenését, többek közt Shakespeare műveinek borítóit is elkészítette. Ehhez magát a nagy írót, költőt is újra kellett rajzolni a borítón, amit Reynold Stone a kor legkiválóbb fametszője vállalt el. A borítóval kapcsolatban ezt olvashatjuk: Tscichold készített keretet, melynek finom mintázata „a nemzet dalnokának” öltözetével és a metszet fekete-fehér csíkozásával harmonizál. Ízlésesen megőrizte a korábbi kiadványok piros színét a betűsorokban, amelyeket már nem Times-szal, hanem egy reneszánsz antikvával, a Bemboval szedtek. A Penguin Shakespeare lélegzetelállító volt, nem lehetett ráismerni. 3.

A Penguin Költői sorozatban Jon Overton eredeti designja a sorozathoz balra és Jan Tschichold áttervezése jobbra.

1949 decemberéig dolgozott a Penguin kiadónak, amikor onnan visszatért, akkor már svájci állampolgárként élt tovább, Bázelbe és nem Németországba ment haza. Svájcban más irányba fordult az érdeklődése, eltávolodott az új tipográfiától, a klasszikus stílus megújításával kezdett el foglalkozni, ennek lényege, hogy a talpas betűket és a középre komponálást részesítette előnyben. Arra jött rá, hogy az új tipográfia jól mutat a hirdetésekben, de nem mutat jól a könyvekben.  

Jan Tschichold, Mester tipográfus, élete, munkája és szellemi hagyatéka. Megjelent a Thomas & Hudson-nél.

Az általa tervezett betűtípusok, a Tranzit (1931), a Saskia (1931-1932), Zeus (1931), Sabon (1966-1967), ami Jacques Sabon-ról kapta a nevét. Ez utóbbi betűtípusnál a Monotype és Linotype rendszert használta fel.4. Ezt valamivel azután alkalmazta munkájában, hogy Bradbury Thompson forgalomba hozta a Washburn College Bibliájának készletét. A Linotpye később piacra dobta a Sabon Next-et, mint az eredeti Tscichold-féle Sabon újraértelmezését. 

Jan Tschichold Collection, Letterpress, Moma.org.

A Van de Graaf kánon, az a szabályrendszer, amit könyvekben használtak ahhoz, hogy a megfelelő és kedvező legyen az oldalak elosztása, aránya. Ennek népszerűsítését Jan Tschichold is fontosnak tartotta munkásságában és a The Form of the Book című könyvében. Tschichold medievál  kánonja. 

A Van de Graaf kánon.

                                                                                                                   Kocsis Nagy Noémi
Ez 1210 embernek tetszik a blogon!
10-en osztották meg a facebookon! 
Köszönjük!

Jegyzetek:

1. Andorka Tímea: Szakdolgozat, A Pingvinek vándorlása, A standard Penguin könyvborító-design fejlődése 1935-től napjainkig, KREA Kortárs Művészeti Iskola, Budapest, 2010., 16.oldal, konzulens: Kocsis Nagy Noémi. 
2. Uo. 21. oldal. 
3. Uo. 24. oldal. 

4. Kocsis Nagy Noémi, Betűtörténet 2.: Linn Boyd Benton amerikai tipográfus nevéhez fűződik annak a betűrendszernek a kifejlesztése, amelyben a betűközöket is kiszámították. Ő vezette be a nyomdászatba a Linotype –gépet, 1886-tól Otto Mergenthaler találmányát, ami a kézi betűszedés feladatát átvevő és helyettesítő szerkezet volt és ezzel nagyban megkönnyítette a nyomdász, betűszedő munkáját. Az eladhatóság érdekében újságok és folyóiratok számának a növekedésével, mind Európában, mind Amerikában növeli kellett a gyorsaságot. 1886-ban a New York Tribune újsággal kezdődött el, a Mergenthaler Linotype-gépének karrierje, amellyel egész sorokat lehetett szedni. Azért kapta a Linotype nevet, mert sort betűkből hoztak vele létre, azaz line o’type. Ez az úgynevezett melegbetűs eljárás, a korábbi kézi szedésű hidegbetűssel szemben (a fém melegítéséről van szó, ahogy létezik a metszeteknél is a meleg és hidegtűtechnika).

Felhasznált szakirodalom:

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.
A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.
Ady Endre összes versei, Osiris Kiadó Budapest, 2006.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó,  2007.
Füzesné Hudák Julianna, Erdész Ádám: Egy nyomdaműhely titkaiból: Gyomai Kner Nyomda. Gyomaendrőd: Gyomai Kner Ny. Zrt. (2007).
Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.