Betűtörténet 26: Paul Renner és a Futura

Copyright© 2012.artificium-artis.blogspot.com 

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Paul Renner: Futura, 1927. Átütő modernsége még majdnem 100 (nyolcvanhét) év után is lenyűgözi a nézőt.

Mielőtt Paul Rennerről az egyik legnagyobb német betűtervezőről beszélnénk, tekintsük át néhány sorban a korának német tipográfiai fejlődését. 

Paul Renner, a tipográfus, tanár, elméleti szakember és festőművész

Német betűtervezés

Az angol Arts and Crafts eszményéből kiinduló Bauhaus iskola (1919. Weimar - 1933. Dessau) nemcsak a formatervezésben, oktatásban hozott újat, de a betűtervezésben is, ami része volt annak a célkitűzésnek, hogy minden ember számára hozzáférhetővé tegyék a jó minőségű nyomdászati termékeket, mint a szépen tervezett könyvet, folyóiratot, plakátot. 

Paul Renner: Futura, 1928

A nagy változások sok újdonságot és talp nélküli betűket hoztak divatba, amivel Amerikát is meghódították, viszont a nagyfokú lendület megtört a Harmadik Birodalommal. Szerencsére, azóta az ott megteremtett tipográfiai kultúra, újból és újból visszatér, igényes kiadványokban reneszánszát éli. A gót betű a Fraktúr (1913) tervezője, a több százéves hagyományok alapján Emil Weiss volt (1875-1943), aki szép antikvákat is tervezett és célja az olvashatóbb gótikus betűk létrehozása is volt.

Plak Futura!

Paul Renner 1878. augusztus 9-én született Wernigerode-ban és 1956. április 25-én halt meg Hödingenben, Németországban. Híres betűtervező, aki elsősorban a neves Futura betűtípusról ismert. Renner Poroszországban született és protestáns nevelést kapott, a tizenkilencedik századi elveknek megfelelően. Olyan szellemben tanították, hogy valódi vezetői képességei és érzései legyenek, amelyeknél elsősorban a kötelességvállalás és a felelősségtudat állt a középpontban. A huszadik században, különösen a második felében, ezek a nevelési szempontok háttérbe szorultak egyes oktatási irányzatokban.

Paul Renner: Futura 1927-1929.

Renner munkásságára visszatekintve azonban azt látjuk, hogy soha nem jutott volna el szakmai fejlődésében arra a kiemelkedő szintre, amitől híressé vált, ha kötelességtudatát nem tartja szem előtt. A későbbi művész építészetet és festészetet tanult a Berlini Akadémián, Münchenben és Karlsruheban. Utána Münchenben dolgozott festőként. Rajzolt a Simplicissimus című szecessziós lapba is, ami egy ideig a megélhetését is biztosította és 1896-tól képviselte a kor modern eszméit a kulturális lappiacon.

Paul Renner: Betűtervek.

1907-ben részt vett a Deutsche Werkbund alakuló ülésén, ahol már a Bauhaus színre lépése előtt tizenkét évvel megfogalmazódtak azok az elvek, hogy a tömegtermelést és a művészetet valahogyan össze kellene egyeztetni. Paul Renner ebben az időszakban kapta az első tipográfiai megbízását, hogy a Müller Kiadó részére készítsen új formatervet. Ekkoriban még egyaránt tervezett antikva és gót betűtípusokat alkalmazkodva a kiadó német, francia, spanyol és olasz nyelvű könyveihez.

Herbert Bayer 1925-ös Bauhaus betűtípusa alapján, 1928-ban tervezte Paul Renner.

1907 és 1917 között termék asszisztensként és azt bemutató vezetőként dolgozott, Georg Müller Verlag-nak Münchenben. A húszas években határolódott el a gót betűtípustól, mert úgy látta, hogy az inkább Észak-Franciaországhoz kötődött történelmileg és területileg. Viszont az antikva inkább ott jött létre, ahol ma Németország is található-szerinte. Ezen lehetne vitatkozni, hogy mi is az antikva valódi hazája, de ez egy más tipográfiai téma. Ebből a kiindulásból kezdett el talp nélküli betűket tervezni, hogy a kora modernebb szemléletét ki tudja fejezni.

Paul Renner fontkészletek 1927-ből.

1925 és 1926 között a kereskedelmi művészet és a tipográfiai részleg (tanszék) vezetője volt a Frankfurti Kunstschule-ban (művészeti iskolában). 1926-ban a müncheni Grafische Berufsschulen (Müncheni Illusztráció és Könyvkészítés Iskola) társigazgatója, amelynek alapítója is volt. Münchenben a Deutschlands Buchdrucker mesteriskolájának is a vezetője volt 1927-ben. Azonban az említett első müncheni intézmény (az illusztrációs iskola) igazgatásáról lemondott, amikor az nem kapta meg a szükséges támogatást, így nem tudott minden fejlesztést végrehajtani, amit eltervezett.

Paul Renner: Futura black condensed.

Kezdetben bizalmatlan volt az absztrakt művészettel szemben, idegenkedett sok, a modern kultúra formájával szemben, mint a jazz, mozi, vagy modern táncok, hogy aztán a legmodernebb betűtervezők egyikévé váljon. Egyúttal azonban csodálta a funkcionalizmus hangulatát a modernizmusban. Így Renner átmentet képez a XIX. század hagyományos és a modern XX. század tipográfiája között. Kísérletet tett arra, hogy a gótikus és római betűtípusokat egyesítse. Tipográfiai elképzeléseit a Tipográfia mint művészet, 1922-ben megjelent könyvében tette közzé.

Paul Renner: Antikvák.

1919 és 1924 között visszatért eredeti szakmájához a festészethez és csak egy tanácsadói állást vállalt el a Német Kiadók Egyesületénél, Stuttgartban. Épp festészetéhez való visszatérése és a Bodeni-tó partján élt csendesebb, családi élete közben kérték fel leghíresebb fontja a Futura tervezésére. Erre Jacob Hegner kérte fel, aki egy drezdai nyomda és kiadó tulajdonosa volt. A megrendelő abban hitt, hogy a festőkben nincsenek meg a betűtervezők előítéletei és ha belegondolunk ez igaz is. Végül még sem ő kezdte el gyártani, hanem Paul Renner tanítványa Heinrich Jost közbenjárására a frankfurti Bauer öntödében 1924-ben készítették el.

Paul Renner: Futura, 1932-es tervezésű munkák.

Az akkori Futura nem egészen az volt, amit ma is használunk (az a, a g és az r esetében, ami egy szárból és a vele nem érintkező pontból állt). Lényege az abszolút geometrikus szerkesztés volt. A Bauer öntöde így hirdette az azóta is rendkívül népszerű betűtípust: A Futura a ma és holnap betűje, a talpnélküli betű ideájának legérzékenyebben kidolgozott megjelenése. A betűt a modernista irányzat iránti legteljesebb szimpátiával tervezte meg Paul Renner, aki maga a modernek modernje.1. 

Paul Renner és a futura, 1927.

Renner a Deutscher Werkbund (Német Munka Szövetség) prominens személyisége is volt. Sok elméleti írást publikált a betűtervezés témakörben, mint Tipográfia a Művészetben 1922, München, Kulturbolschewismus? 1932, Zürich. A Tipográfia Művészete 1948, Berlin, Das moderne Buch (A modern könyv) 1946, Lindau. Vom Geheimnis der Darstellung, 1955, Frankfurt. Phillip Luidl (ed.) Paul Renner, 1978, Munich.

A Bauhaus kiállítási plakátjához tartozó font.

1933-ban a Német Birodalom megbízásából a Milánói Triennálé, német részlegének formatervezési vezetője, képviselője volt. Megkapta a Triennálé „Grand Prix” díját. 1933-ban viszont elbocsátották az oktatásból (akkor szűnt meg a Bauhaus is). 1934-től festőként dolgozott, régi álma valósult meg, hogy a művészetnek szentelje magát, aminek eredetileg tanult. Közben folytatta elméleti munkásságát, olyan témákról írt, mint tipográfia, betűtípusok, grafika és színtannal kapcsolatos tanulmányok. Lefektette a jó könyv új irányelveit, és létrehozta az ismert és kedvelt Futurá-, a geometrikus sans-serifet, amit számos tipográfus használt a huszadik század folyamán és napjainkban.

Paul Renner a zürichi Kunstgewerbe Museum plakátja.

Fontjai: Futura (1928), Plak (1928), Futura Black (1929), Futura® licht (1932), Futura® Schlagzeile (1932), Ballade (1937), Renner™ Antiqua (1939), Steile Futura (1954).

Josef Albers, Paul Renner: Futura Black sans-serif, stencil.

Az Architype Renner, a betűtervező korai geometrikus Futura betűtípussal kapcsolatos kísérleteire alapozva hozta létre, a legnagyobb részét ennek a típusnak, aminek nagy részét korábban kitörölte. A Tasse betűtípus Renner 1953’as Steile Futurájának az újragondolt változata. Renner a barátja volt a másik kiváló német tipográfusnak, Jan Tschicholdnak. 
                                                                              Kocsis Nagy Noémi

Ez 413 embernek tetszik a blogon!
4-en osztották meg a facebookon! 
Köszönjük!

Jegyzetek:
titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007, 161.-162 oldal.

Felhasznált szakirodalom:

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.
A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.
Ady Endre összes versei, Osiris Kiadó Budapest, 2006.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó,  2007.
Füzesné Hudák Julianna, Erdész Ádám: Egy nyomdaműhely titkaiból: Gyomai Kner Nyomda. Gyomaendrőd: Gyomai Kner Ny. Zrt. (2007).
Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.