Levél az angyalkának
Szokásunk volt, amikor a lányom kicsi volt és még egyszerűen rótta a betűket papírra, összegyűjteni a kívánságokat és lejegyezni őket.
Írtunk egy levelet a Mikulásnak és egyet az Angyalnak (Jézuskának) és a sok-sok kívánságot listába rendezve az ablakba rakni ezeket.
Sok-sok gyerek jár be a könyvesboltba, ahol dolgozom. A könyvek látványának tömkelegétől szinte összezavarodnak.
Anyukáik, apukáik olykor törődöttek, fáradtak, sokszor az ajándékba vitt könyv kiválogatása is nehezükre esik, főleg, ha ezt tetézik még a saját gyerekeik kívánságai.
Olykor nem értik meg, hogy az ajándék másnak lesz, szülinapra, unokatestvérnek, barátnak, szomszédnak.
Az itt és most világában, a gyorsétkezdék és azonnal teljesíthető kívánságok dzsungelében fel sem tűnik, nem is érzik át, hogy mit jelent a várakozás izgalma.
Nem tudják, hogy mit jelent ábrándozni valami után, kivárni, álmodozni, elejtett megjegyzéseket a szülőknek lejegyzetelni, készülni, reménykedni az ünnepekig.
Abban a kizsigerelt, agyonhajszolt világban, ahol a szülő gondolkodás nélkül teljesít minden kívánságot, fel sem fogják az áldozatot, a belefektetett munkát, a törődést.
De, hogy is lehetne, amikor a szülő a gyerek előtt beszéli meg, hogy mit kap karácsonyra?
És ez nem hit kérdése elsősorban, hanem azé, hogy a jó dolgok azokkal történnek, akik kivárják és remélik azokat.
Mikor a végtelenségig elgyötört szülőket látok, akik nem akarnak veszekedni a gyerekkel, mert nem futja a pénzből, mert a helyzet nem alkalmas, mert nincs még karácsony, mert nem úgy volt betervezve és mert imádom a gyerekeket mindig elbeszélgetek velük.
És ezen mindig meglepődnek.
Olyan kérdéseket teszek fel, amikbe a szülők vagy belefáradtak, vagy a pedagógusoknak nincs idejük, energiájuk rá, avagy azért, mert senki, de senki nincs, aki megtanítsa őket erre.
- Szia, mondd írtál te már levelet a Miklulásnak, Angyalnak, hogy kéred ezt a könyvet? A szülő fordít, hogy a Jézuskának?
- Kinek? - kerekedik el a szemük. A kérdés váratlanul éri őket, mert hirtelen ki kell esniük a hisztis, szülőnyúzó szerepből és el kell gondolkozniuk azon, hogy az ajándékok nemcsak úgy jönnek maguktól.
- Hát a jó öreg Mikulásnak, tudod, aki a rénszarvasos szánján körbe jár és a gyerekeknek ajándékokat visz.
Némelyik gyerek nagyon felvilágosult, meg elég szemtelen is és így válaszol:
- Á ezek hülyeségek - mondják - tudom, hogy nincsenek ilyenek. Nekem a szüleim vesznek mindent.
Ilyenkor csak sóhajtok egyet, mert egy újabb koraérett, kiábrándult lelket látok és szomorúan beütöm a kasszába az összeget, mert már ott tartunk, hogy sokaknak elveszett a karácsonyi csoda.
De még szegény Mikulás sem a kéményen csusszan be, mint az amcsi filmekben, sőt már a rénszarvasait is leszerelte valahol és tényleg elment nyugdíjba, pedig már legalább 2289 éves, ugyanis Krisztus előtt született 270-ben.
Na, de visszatérve a reményekhez én sohasem adom fel.
Ha a gyerek elgondolkozik és jól válaszol, akkor tovább folytatom, addig a szülő időt nyer és felszusszant.
- Szóval jó voltál az idén? - kérdezem a gyereket.
-Igen - mondja és csillog a szeme. Van, aki elgondolkodik, hogy hát nem egészen.
- De én látom rajtad, hogy jó voltál - mondom mosolyogva. -És mondd csak, kitakarítottad a csizmádat? Kitetted az ablakba? Mit írtál a Mikulásnak, Angyalnak, hogy mit kérsz tőle?
És akkor kezdni sorolni: kisautó, könyv, playstation játék, laptop, telefon, sícipő.
Ilyenkor én azt mondom:
- Te és gondolkoztál már azon, hogy a Mikulás mennyire öreg? Hogy hány gyerek kívánságait kell teljesítenie? Hogy körbejár és majd megszakad a nehéz zsáktól, ameddig kipakol? És egész évben gyűjti a kívánságokat?
-Tényleg? -kérdezik. És ekkor látom, hogy a misztikum fontos a gyerekeknek. Hogy mennyire kiábrándító a nyers valóság és nem kell mindent tudni idő előtt, mert kiégnek és lesz belőlük egy céltalan, fásult generáció.
Mert igen, mi rontjuk el őket, felnőttek. Pesti szlengben szólva, amit nagyon utálok: baromira elrontjuk őket.
Nem a gyerekek a hibásak, rossz a minta gyakran, amit látnak maguk előtt, vagy ha a szülő jól is nevel, akkor hall egyet s mást óvodában, iskolában, ami ellen nagyon nehéz harcolni, mert nagy a nyomás és a teher a szülőkön.
Tovább mesélek:
- Tudod, amikor a lányom olyan kicsi volt, mint te, neki is voltak kívánságai. De még mennyi...
- És mik? - kérdezik csodálkozva.
- Hát bármi, amit egy kislány kérhet, babák, dvd-k, könyvek, hercegnős tárgyak, bögrék, hátizsákok.
- És, akkor mit csinált? - mondják.
- Hát írt, egy hosszú listát és kitette az ablakba. És az mindig eltűnt ünnepek előtt. No, de nem kapott meg mindent. A könyveket persze mindig - és ilyenkor rákacsintok a szülőre, aki végtelenül hálás a cinkosságért - mert a kultúra az kell - mesélem.
De a húsz kívánságból a Mikulás és az Angyal 10-et minimum kihúzott és a végén marad kettő- három, amit megkapott.
A Mikulás azért persze a virgácsot is mindig berakta a kipucolt csizmába, hogy azért jövőre se legyen rossz.
Ilyenkor szülő és gyerek már mosolyog, a szülő boldogan vásárol, a gyerek elfejti a hisztit.
És elégedetten távoznak.
Mert a mese, az ünnep, a csoda, a misztérium igenis fontos. Mert a következő generáció a mi felelősségünk. Mert a várakozásnak van értelme és boldogsággal tölt el, amikor megkapjuk amire olyan régóta vártunk. És mert az ünnepek valóban nagyon szépek és elbűvölőek, ha annak éljük meg.
És nem csak azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne, hanem azért is, hogy mások életét szebbé és boldogabbá tegyük. Az az igazi boldogság.
#karácsonyikészülődés #angyal #mikulás #gyerek #szülő #kocsisnagynoémi
Megjelent a kilencedik könyvem, A kínai rejtély, amit itt találsz és innen tudod megrendelni e-könyvben és nyomtatottan:
A kínai rejtély
Írtunk egy levelet a Mikulásnak és egyet az Angyalnak (Jézuskának) és a sok-sok kívánságot listába rendezve az ablakba rakni ezeket.
Sok-sok gyerek jár be a könyvesboltba, ahol dolgozom. A könyvek látványának tömkelegétől szinte összezavarodnak.
Anyukáik, apukáik olykor törődöttek, fáradtak, sokszor az ajándékba vitt könyv kiválogatása is nehezükre esik, főleg, ha ezt tetézik még a saját gyerekeik kívánságai.
Olykor nem értik meg, hogy az ajándék másnak lesz, szülinapra, unokatestvérnek, barátnak, szomszédnak.
Az itt és most világában, a gyorsétkezdék és azonnal teljesíthető kívánságok dzsungelében fel sem tűnik, nem is érzik át, hogy mit jelent a várakozás izgalma.
Nem tudják, hogy mit jelent ábrándozni valami után, kivárni, álmodozni, elejtett megjegyzéseket a szülőknek lejegyzetelni, készülni, reménykedni az ünnepekig.
Abban a kizsigerelt, agyonhajszolt világban, ahol a szülő gondolkodás nélkül teljesít minden kívánságot, fel sem fogják az áldozatot, a belefektetett munkát, a törődést.
De, hogy is lehetne, amikor a szülő a gyerek előtt beszéli meg, hogy mit kap karácsonyra?
És ez nem hit kérdése elsősorban, hanem azé, hogy a jó dolgok azokkal történnek, akik kivárják és remélik azokat.
Mikor a végtelenségig elgyötört szülőket látok, akik nem akarnak veszekedni a gyerekkel, mert nem futja a pénzből, mert a helyzet nem alkalmas, mert nincs még karácsony, mert nem úgy volt betervezve és mert imádom a gyerekeket mindig elbeszélgetek velük.
És ezen mindig meglepődnek.
Olyan kérdéseket teszek fel, amikbe a szülők vagy belefáradtak, vagy a pedagógusoknak nincs idejük, energiájuk rá, avagy azért, mert senki, de senki nincs, aki megtanítsa őket erre.
- Szia, mondd írtál te már levelet a Miklulásnak, Angyalnak, hogy kéred ezt a könyvet? A szülő fordít, hogy a Jézuskának?
- Kinek? - kerekedik el a szemük. A kérdés váratlanul éri őket, mert hirtelen ki kell esniük a hisztis, szülőnyúzó szerepből és el kell gondolkozniuk azon, hogy az ajándékok nemcsak úgy jönnek maguktól.
- Hát a jó öreg Mikulásnak, tudod, aki a rénszarvasos szánján körbe jár és a gyerekeknek ajándékokat visz.
Némelyik gyerek nagyon felvilágosult, meg elég szemtelen is és így válaszol:
- Á ezek hülyeségek - mondják - tudom, hogy nincsenek ilyenek. Nekem a szüleim vesznek mindent.
Ilyenkor csak sóhajtok egyet, mert egy újabb koraérett, kiábrándult lelket látok és szomorúan beütöm a kasszába az összeget, mert már ott tartunk, hogy sokaknak elveszett a karácsonyi csoda.
De még szegény Mikulás sem a kéményen csusszan be, mint az amcsi filmekben, sőt már a rénszarvasait is leszerelte valahol és tényleg elment nyugdíjba, pedig már legalább 2289 éves, ugyanis Krisztus előtt született 270-ben.
Na, de visszatérve a reményekhez én sohasem adom fel.
Ha a gyerek elgondolkozik és jól válaszol, akkor tovább folytatom, addig a szülő időt nyer és felszusszant.
- Szóval jó voltál az idén? - kérdezem a gyereket.
-Igen - mondja és csillog a szeme. Van, aki elgondolkodik, hogy hát nem egészen.
- De én látom rajtad, hogy jó voltál - mondom mosolyogva. -És mondd csak, kitakarítottad a csizmádat? Kitetted az ablakba? Mit írtál a Mikulásnak, Angyalnak, hogy mit kérsz tőle?
És akkor kezdni sorolni: kisautó, könyv, playstation játék, laptop, telefon, sícipő.
Ilyenkor én azt mondom:
- Te és gondolkoztál már azon, hogy a Mikulás mennyire öreg? Hogy hány gyerek kívánságait kell teljesítenie? Hogy körbejár és majd megszakad a nehéz zsáktól, ameddig kipakol? És egész évben gyűjti a kívánságokat?
-Tényleg? -kérdezik. És ekkor látom, hogy a misztikum fontos a gyerekeknek. Hogy mennyire kiábrándító a nyers valóság és nem kell mindent tudni idő előtt, mert kiégnek és lesz belőlük egy céltalan, fásult generáció.
Mert igen, mi rontjuk el őket, felnőttek. Pesti szlengben szólva, amit nagyon utálok: baromira elrontjuk őket.
Nem a gyerekek a hibásak, rossz a minta gyakran, amit látnak maguk előtt, vagy ha a szülő jól is nevel, akkor hall egyet s mást óvodában, iskolában, ami ellen nagyon nehéz harcolni, mert nagy a nyomás és a teher a szülőkön.
Tovább mesélek:
- Tudod, amikor a lányom olyan kicsi volt, mint te, neki is voltak kívánságai. De még mennyi...
- És mik? - kérdezik csodálkozva.
- Hát bármi, amit egy kislány kérhet, babák, dvd-k, könyvek, hercegnős tárgyak, bögrék, hátizsákok.
- És, akkor mit csinált? - mondják.
- Hát írt, egy hosszú listát és kitette az ablakba. És az mindig eltűnt ünnepek előtt. No, de nem kapott meg mindent. A könyveket persze mindig - és ilyenkor rákacsintok a szülőre, aki végtelenül hálás a cinkosságért - mert a kultúra az kell - mesélem.
De a húsz kívánságból a Mikulás és az Angyal 10-et minimum kihúzott és a végén marad kettő- három, amit megkapott.
A Mikulás azért persze a virgácsot is mindig berakta a kipucolt csizmába, hogy azért jövőre se legyen rossz.
Ilyenkor szülő és gyerek már mosolyog, a szülő boldogan vásárol, a gyerek elfejti a hisztit.
És elégedetten távoznak.
Mert a mese, az ünnep, a csoda, a misztérium igenis fontos. Mert a következő generáció a mi felelősségünk. Mert a várakozásnak van értelme és boldogsággal tölt el, amikor megkapjuk amire olyan régóta vártunk. És mert az ünnepek valóban nagyon szépek és elbűvölőek, ha annak éljük meg.
És nem csak azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne, hanem azért is, hogy mások életét szebbé és boldogabbá tegyük. Az az igazi boldogság.
#karácsonyikészülődés #angyal #mikulás #gyerek #szülő #kocsisnagynoémi
Megjelent a kilencedik könyvem, A kínai rejtély, amit itt találsz és innen tudod megrendelni e-könyvben és nyomtatottan:
A kínai rejtély
Megjegyzések
Megjegyzés küldése